BFF INTERJÚK – Bára Prášilová

Éppen New Yorkban tartózkodtál, amikor beindult a koronavírus miatti pánik. Milyen volt a város karantén alatt? Hol vészeled át a válságot, mivel töltöd az idődet?
Meglepő módon New York a járvány idején sem veszített semmit vonzerejéből, legalábbis számomra. Az ottani emberek különlegesek, nagyon erősek. Fájt a szívem, amikor el kellett hagynom a várost. Szülőhazámba, Csehországba tértem vissza, ahol kicsit úrrá lett rajtam a szorongás attól, hogy mindenki csendesen betartja a szabályokat. Ugyanakkor biztonságot is nyújtott. Hihetetlen volt megtapasztalni a két hely közötti óriási különbséget, már ami a koronavírussal kapcsolatos hozzáállást illeti. Én igyekszem megtalálni az aranyközéputat, és csak azokra a dolgokra összpontosítani, amikre valóban hatással vagyok.

Boldogsággal tölt el például, hogy végre utómunkázhatom az „új” képeimet, amelyek tavaly ősz óta porosodnak a mappáimban. Tervezgetem a jövőbeli fotózásokat és videózásokat is. Miközben egyébként ezeket a sorokat írom, pont bejelentette a cseh kormány, hogy a fotográfusok újra munkába állhatnak. Tök jó, hogy nem kell tovább megszegnem a törvényt. 🙂

Milyen a kapcsolatod a fotográfiával a válság alatt?
A New Yorki tartózkodásom kíváncsivá tett a válsággal kapcsolatban, és elutazásom előtt volt még egy fotózásom a városban. Itt Prágában volt időm mindent szépen csendben megemészteni, és kihasználva ezt a lelki békét, jobban tudok összpontosítani a jövőbeli projektejre. Elkezdtem helyszíneket is keresni a kiürült városban, ami ebben az időszakban különösen izgalmas.

A Budapest FotóFesztivál egyik büszkesége „A képzelet határán” kiállítás, amelynek Mária Svarbová és Weronika Gęsicka mellett te voltál az egyik főszereplője. Mindhárman fiatal, tehetséges és elképesztően sikeres kelet-európai fotográfusok vagytok. Ismeritek egymást személyesen?
Élőben eddig csak Máriával találkoztam Kölnben. A Hasselblad Masters pályázatának zsűrije voltam, Mária nyerte az egyik díjat . Weronika munkáit 3 éve, a Paris Photo-n láttam először, nagyon szeretem a képeit! Megtiszteltetés tehát velük együtt kiállítani!

Érthető okokból nem tudtatok eljönni a budapesti megnyitóra. Voltál már itt korábban egyébként? Van kedvenc magyar fotósod?
Úgy tűnik, a magyarországi utazásom még várat magára. 🙂 Volt már egy kiállításom Budapesten 2012-ben, ahová szintén nem tudtam ellátogatni, mert éppen New Yorkban voltam. Idén a Chemistry Gallery-vel részt vettem a budapesti Art Marketen, ekkor meg pont Svédországban volt dolgom, a Holdraszállás 50. évfordulóját ünnepeltük az én drága Hasselbladom szervezésében.
A magyar fotósok munkáit egyébként nagyon szeretem. Brassai, Moholy-Nagy Lászkó és Robert Capa nagy hatással voltak rám, a maiak közül pedig Oszvald S. Noell csodálatos művészete nyűgöz le szüntelen.

A fotós karriered nehezen indult. Már kiskorodban közölték veled, hogy borzalmasan rajzolsz, így elkönyvelted, hogy művész soha nem lesz belőled. A szüleid titkárnőt szerettek volna faragni belőled, és beraktak egy magániskolába. Hogyan lesz valakiből fotográfus mindezek után?
Őszintén szólva nem is tudom. Arra emlékszem, hogy az irodai munkától hanyatt-homlok menekültem, és mivel mindenféle logikus és gyakorlatias gondolkodásnak híján vagyok, egyszer arra eszméltem, hogy fotós lett belőlem…

Nem is akármilyen. Egyedülálló stílusoddal világhírnevet szereztél, számtalan országban állítottál ki. Hogyan fejlődött ki a kreatív munkamódszered? Mi vagy ki volt rád nagy hatással ebben a folyamatban?
Az ilyen kérdésekre nem igazán tudok izgalmasan válaszolni. A stílusom természetesen, fokozatosan fejlődött ki azzal, hogy a fotózásnál mindig a szívemre és a vágyaimra hallgattam. Meggyőződésem, hogy nincsenek határok, óriási és kimeríthetetlen inspirációs források állnak mindenki rendelkezésére. Hiszem továbbá, hogy az Ihlet gyorsabb a gondolatnál. Az agyam kétségtelenül furcsán működik, és az élet egyéb területein okoz nehézségeket. 🙂 Rájöttem ugyanakkor, hogy a kreativitás, legalábbis egy bizonyos mértékig, tanulható. 🙂

Az élet minden területén folyamatosan változunk. Szerinted a te munkád hogyan fejlődött az elmúlt években, milyen irányba haldsz és milyen területeket szeretnél felfedezni a jövőben?
Folyamatosan feszegetem a határokat. Érdekel, meddig lehet elmenni az alkotásban, és mennyit vagyok képes a fotográfiára, vagy mostanában a videózásra áldozni. Mostanában érezhetően több időt és energiát töltök a kellékek és díszletek megtervezésével. Amennyire lehet, igyekszem lecsökkenteni az utómunkára fordított időt. Ennek eredménye egy csomó különleges kellék és kiegészítő, amelyeket a fotóimmal együtt tudok kiállítani. Na és persze egyre jobban érdekel a filmezés.

Mit vársz a jövőtől jelenleg?
Hogy mit hoznak az elkövetkező hetek és hónapok, azt senki nem látja előre. Mindenesetre nagyszerű alkalom életünk újragondolására, és a hazai / nemzetközi politika mélyrehatóbb megismerésére. Érdekes látni, ki hogy reagál és ki mennyire szimpatikus. Emellett van idő saját vállalkozásunk működésének átfésülésére, a gazdasági függőségi és függetlenségi helyzetek átértékelésére. A kreativitást nem lehet semmivel se pótolni, de egy művész számára ezek kifejezetten megterhelő idők. Meglátjuk. 🙂

Az interjút készítette: Kocsány Kornél

Interjúk – Bara Prasilova

BFF INTERJÚK – Bára Prášilová