BFF Interjú – Stalter György

A Budapest FotóFesztivál a koronavírus válság kiteljesedésével egy időben kezdett el online interjúkat készíteni. Te vagy az első, akinek múlt időben tehetem fel az első kérdésem: Hol és hogyan vészeltétek át a karantén időszakot?
Idehaza feleségemmel töltöttük a karantént. A bezártság előnyökkel nem járt, rosszul viseltük, nem találkozhattunk a gyerekeinkkel, unokánkkal. Próbáltunk az internet segítségével tájékozódni, de egy idő után felhagytunk vele, inkább olvastunk, filmeket néztünk és rendezgettem a fotóimat.

Kézbe vetted egyáltalán a gépet?
Szerencsémre a közelben készítek egy projektet, évek óta dolgozom egy kiállítás anyagán, amiből könyvet is szeretnék csinálni. Ez egy hosszútávú munka, a járványhelyzet enyhülésével tovább tudtam folytatni.

Korai lenne kijelenteni, hogy fellélegezhetünk. Eltelt azonban annyi idő, hogy reflektálni lehessen az elmúlt hónapokra. Tanított-e nektek bármit ez a hirtelen leállás, és mit gondolsz, változik majd a világ poszt-koronavírus?
Mindenképpen változik a világ, hogy milyen irányba, még nem tudjuk, de ráébresztett minket arra, milyen esetleges és törékeny a magabiztosságunk.

Az idei Budapest FotóFesztivál alatt nyílt kiállításod az Artphoto Galériában „Kertek Berlin Neukölln” címmel. A berlini közösségi kerteket és a hozzájuk kapcsolódó embereket fotóztad a város nyolcadik kerületét, Neuköllnt bemutató ösztöndíjas munkád részeként 2011-ben. Mi keltette fel az érdeklődésedet pont a közösségi kertek iránt?
A Berlinben töltött idő alatt fényképezhető témákat kerestem, így akadtam Neuköllnben a kertek mikrokozmoszára. Nagyon megtetszett az ottani egyszerű, természetes környezet, az ott élő kispénzű, főleg nyugdíjas lakótelepi emberek törekvése, hogy karnyújtásnyi távolságra a lakóhelyüktől kialakítsák azt a zsebkendőnyi zöld felületet, ami tükrözi egyéniségüket, ízlésüket. Átjött a szeretet, ahogy gondozzák a portáikat, és ez engem meghatott.

A témában elmerülve szokatlan sorsokkal, érdekes figurákkal és számtalan furcsasággal is találkoztál, mindezt azonban mindenféle gúny nélkül ábrázolod az anyagban. Többekkel komolyabban is elbeszélgettél, ápolod velük a kapcsolatot? Visszatértél-e azóta Berlinbe, vagy tervezel visszalátogatni a jövőben?
Mélyebb kapcsolatot nem volt lehetőségem velük kialakítani, ez az anyag nem erről szól, sokkal inkább a nagyvárosi ember vágyát mutatja be a természet közelsége után, hogy kialakítsa a saját kertjét, ahol jól tudja érezni magát, kiszakadva a tömegből néhány órára. A járvány miatt mindez különösen aktuálissá vált. Berlinbe természetesen szeretnék újra eljutni.

Jelentett-e neked személy szerint bármit a kertészkedés, a kertápolás korábban?
Valószínű, hogy a saját kékkúti parasztházunk, ami több mint 30 éve a mienk, motivált abban, hogy ezt az anyagot megcsináltam. Én is gondozom a kertem, minden kert egyfajta lenyomata a személyiségünknek. Mindez felértékelődött a járvány kapcsán.

Életed során számtalan helyen, változatos területeken dolgoztál, szüntelen érdeklődésedtől hajtva bejártad a fél világot. Ez a sokféleség a fotósorozataid témáiban is fellelhető. Honnan ered szerinted ez a csillapíthatatlan kíváncsiság?
A fotográfusi magatartás velejárója ez az örökös kíváncsiság, az élet, a környzeted provokálása, mert képeket csak így tudsz csinálni.

Hogy állsz mindehhez most? Ugyanúgy fűt és hajt a felfedezésvágy? Min dolgozol jelenleg és milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Több projekten is dolgozom egyszerre, kiállításokat, albumokat szeretnék készíteni, remélem, lesz rá lehetőségem, mert az önkifejezés és a felfedezés vágya számomra nem múlik el, ez a természetes állapotom.

Interjú: Kocsány Kornél

Interjúk – Stalter György

BFF Interjú – Stalter György